Na akkor itt vannak a beszámolók, és bocsánat, hogy eddig tartott.

Saci:

Készültünk be Chek-ni mikor valaki mondta, hogy: Személyit, útlevelet elő!
 Kinyitom a pénztárcámat, és a ledöbbentség keveredik az erős hiszti rohammal, miközben felhangzik az agyamban a Költői kérdés:- Hogy lehettem/ lehettek ennyire hülye? :O

Majd a fájdalmas igazság bevallása:

-         Nincs nálam :S!

És mindenki egyszerre emeli rám tekintetét, mint a sirályok ha kaja lett volna a kezemben:- Nincs? :O

De ez már mindenkinek rémlik :) Tekerjünk az elejére, mint a tipikus visszaemlékezős filmeknél :D

2011. szeptember. 11.

 Egésznap olyan világomat nem tudom szindróma! De tényleg annyira gyorsan- lassan olyan ráérősen- sietősen történtek a dolgok, hogy még visszaemlékezni is nehéz :D Annyi van, meg, hogy ne aludjak, mert majd alszok a kocsiban meg a repülőn ( Háhááhááá persze. Milyen naivak is, az emberek mindig is csodáltam :D Bár saját naivságomat nehéz űberelni ) Mondjuk a pakolási technikám is érdekes volt: - A bőrönd nyitva fekszik az ágyon én ülők mellette ráérősen, bambulok magam elé. Majd egyszer csak felállok, pakolok be majd megint leülők és megint a bambulás, (mert csak nekem áll jól! xD ). Meg este 23-kor elkezdi főzni a pörköltöt nevelő anyám :O mert, hogy egyek valami főt, kaját mert, kitudja mikor eszem majd megint főt, ételt ( lehet Szibériába száműznek és átverés az egész Artemisszió? Vagy expedícióra küldenek az Északi sarkra a pingvinekhez, hogy megtanuljam a tánc technikájukat? :O )  Egyébként hallomásból értesültem, hogy finom volt a pöri, mert mindenki evett csak én nem :D

2011. szeptember. 12.

 Majd az öltőzés, kocsiba pakolás és indulás, hogy összeszedjük Zsófit. Zsófihoz hajnali 1 előtt érkeztünk meg. Érdekes volt az út, mert Zsófi bőröndje nem fért be a csomagtartóba így köztünk utazott a hátsó ülésen. Ő már sejtett valamit, mert egész úton rám feküdt, de nem baj összebújtunk és próbáltunk aludni :D (félreértés ne essék a bőröndről, van szó :D ) Hát a kocsiban se aludtam, mert mikor elaludtam volna akkor álltunk félre mindig :D Majd megérkeztünk 3:40-re a reptérre :D Nevelő szüleim maradtak egy 30percet majd elindultak haza. Miután mi megérkeztünk egy 20percre rá Ildiék, majd a Halasi csapat :D : Tomi, Zoli, Tomi, Attila. És így tovább :)

Miután megérkezett mindenki kezdődött az eligazítás, Chekolás ugye a többit már mindenki tudja :) Mivel nem volt nálam a személyim kb 3-szor mindenki végig nézte a pénztárcámat :D hogy biztos e, majd a tanakodás, hogy lehetne feljuttatni hozzám. Bátyám lett a nyertes :D akit hajnali 5:30- 6óra körül felhívtam, hogy kelljen fel, nézzen egy vonatot Pestre, menyen el hozzánk a személyimért és stb. 14-re fel is hozta bár előtte az a lehetőség is felmerült, hogy elhagytam, mert nem találták otthon a személyim és abban a pillanatban láttam Lacin, hogy hogyan pereg le az ÉN életem filmje az ő szemei előtt xD.

Artemisszió főhadiszállásán :D

Megkellett várni, hogy kinyisson az utazási iroda, hogy lehessen intézkedni.

Egyébként Dina próbálta elintézni, hogy még az nap, én is eltudjak indulni, de nem jött össze. :/ Amit ez úton is megszeretnék köszöni, hogy nem szedték le a fejem, és hogy segítetek mindent elintézni :)És ez után jött az, hogy hol éjszakázom??? :O (Mert ugye Saci vagyok -.-”) Egyik rokonomat se sikerült elérni így, hát Dináék béreltek nekem egy szobát a Hostel-ben. Jó volt :D Kaptam egy olasz szobatársnőt :) ja és a pasiját is :) Akik szerettek hajnalban és egész este ki-be járkálni és beszélgetni :D Ja meg olyan hajnali 2 körül beköltözött még egy pár a szobába! De visszaadtam, mert 4-kor keltem és költöztem xD Ezúton is:- Mi scusi!

De itt még nincs vége, mert a portás eltűnt és nem tudtam kijelentkezni xD De megoldottuk és indultunk Lacival a reptérre.

Az út 2011. 09. 13.

Miután feltett Laci a gépre elkezdődött életem első repülése! :D

Majd leszálltunk és úszunk tovább a halakkal. :D Hallottam, hogy két idősebb férfi magyarul beszél nekem se kellett több:- Jó napot! Elnézést a zavarásért, de……. :D Összeszedtük a csomagjainkat és indulás. Aranyosak voltak, mert fel akartak tenni a gépre, de mondtam, hogy én ráérek, mert 18: 40-kor megy a gépem. Elköszöntünk, majd kezdődött a 9 óra várakozás :)

Az se volt unalmas! Elsőnek kerestem egy WC-t és átöltöztem xD Majd a 3Terminálnál le ültem 3indiaival megbeszéltük, hogy ki merre megy :) BeChekoltam majd vártam. És tudok ajánlani egy nagyon jó technikát, ha helyett szeretnénk a váróteremben, kezdjünk el fuldokolni a köhögéstől! Garantált 3 üres hely :D xD Később majdnem felszálltam egy rossz gépre, de közölték velem svédül, hogy ez nem az a gép :D 18:40-kor probléma nélkül felszálltam a JÓ gépre :D Arvidsjaur-ban várt rám Juli és Sarah elvittek a többiekhez és elkezdődött a 14héti Arvidsjauri életem :D

És mindezekre a dolgokra, hogy a személyimet otthon hagyom és eltűnik a portás, amikor kijelentkeznék, és még sorolhatnám. Csak annyi mentséget tudok felhozni, hogy bocsánat, de Saci vagyok!

Ez volt az én utazási élményeim! Remélem kielégítő volt xD

Laci:

20:30-kor megérkeztünk Arvidsjauri repülőtérre és már ott várt minket Jerry,Julianna,Sarah.

Megkérdezték  ,hogy „Magyarországról jöttünk-e” mondtuk „igen” mi vagyunk, utána bemutatkoztunk egymásnak.

Aztán a reptéren kicsit beszélgettünk egy pár percet, megkérdezték ,hogy fáradtak és éhesek vagyunk-e mondtuk „igen” :D

Beültünk a kocsiba és elvittek abba a házba amiben lakni fogunk.

A lakásban már volt ennivaló.

Ezután még este elmondták mit szabad a lakásban és mit nem, nagyon rendesek és viccesek voltak.

Az első benyomás róllúk nagyon jó volt!  :D

Attila:

Hajnali 2 órakor keltem, fél 3-kor indultunk a reptérre a suli buszával Cseke Tomi, Majoros Tamás, Faddi Zoli és Én. 4 óra körül odaértünk a reptérre, vártunk 3 órát mire felszállt a gépünk. A repülőgéphez busszal vittek minket, majd 7:05 körül felszálltunk. Közben monitorokon megnéztünk 1 videót a saját biztonságunk érdekében. Mikor elértük az utazó magasságot kaptunk szendvicset meg üdítőt. 1:50 perces repülés után leszálltuk Stockholmban, megkerestük a bőröndjeinket. Nekifogtunk felfedezni a repteret, kisebb nehézségekkel, de megtaláltuk a beszállóhelyünket. 3 órával hamarabb leadtuk a bőröndjeinket, így már tehermentesen bírtam pihenni. Eljött a várva várt idő 18:40-kor megkezdtük a beszállást az Arvidsjaurba induló gépre. Nem véletlen volt fapados, azt hittem szétesik. Itt már pénzért lehetett venni enni, inni valót, ezt mindenki kihagyta, majd leszállt a gép és mivel nem figyeltünk így leszálltunk mi is, persze nem jó helyen. 3 perc múlva kerestek minket és vissza szálltunk a gépre, miattunk késet a gép 15 percet. Kis idő múlva megint leszállt a gép most már Arvidsjaurban. Még a bőröndjeinket se vettük fel már találkoztunk is Jerryvel és a mostani angol tanárainkkal Juliane és Sarah-val. Beszéltünk 1 pár szót majd elvittek minket a házba ahol most lakunk. Elmondta Jerry a szabályokat és elköszöntünk.

Üdvözlők mindenkit!

Attis

Zsófi:

Igazából még az elején nem tudtam sok mindent írni.

Annak nagyon örülök, hogy mégis megkaptam, ezt a lehetőséget és el is fogadtam, igaz nehezen, de elfogadtam és nektek is köszönhetem.

Na hát a nyelv miatt, a munka miatt, új dolgokat kipróbálni, felfedezni és ismeretségeket kötni. A nyelv, igaz még soha nem tanultam angol nyelvet, most viszont kipróbálhatom. Otthon 4 hetet tanultam és itt kinn is 1 hónapot, igaz azt mondták, mondtátok, hogy intenzív nyelv órák lesznek, ezt igaz nem mondhatnám, mert max 3 órásak az órák és főként nekem kevés, de azért én itthon is tanulok szinte mindig. Ja és azért az nagyon jó, hogy nem beszél senki semmit magyarul. Igaz mikor megérkeztünk Arvitdsjaurba szeptember 12-én és várt a Jerry a Sara és Juli, megijedtem, mert nem beszélt senki magyarul és akkor az volt bennem ’’ úristen, most mi lesz nem fogom érteni és nem értem meg mit mondanak és ha kérdeznek mit fogok válaszolni” de nagyon nagy segítség, hogy ott volt a Bütyi és fordította mit mondtak, aztán megérkezett a Saci és igy ez nagyon jó volt. De most már kezd jó lenni, igaz nem mondanám, hogy tudom az angolt, de kezdek belejönni. Azért problémák vannak a tanulásban, de majd túl leszek rajtuk, ahhoz képest, hogy 1 hónapja vagyunk kinn már azért jobb. Hiszen azért is kaptam ezt a lehetőséget hogy új dolgokat fedezzünk fel és nyelvet tanulni. A munkahely amitől tartok félek egy kicsit, hiszen már nem lesz ott senki, hogy segítsen. De remélem nem lesznek problémák. Nagyon kedvesek, aranyosak a Jerryék, tényleg mindenre odafigyelnek. Programokat szerveznek, másik városokba megyünk úgyhogy,  azért odafigyelnek ránk és segítenek mindig amikor és amiben tudnak. Remélem ez jó  válasz az első benyomáshoz. Na de így ennyit tudok írni röviden.

Üdvözlettel: Zsófi

Tomi:

Jó fejek az emberek, meg minden, szép helyen lakunk, sok a fa, vannak madarak, amik mindig megeszik a cigi csikket a hamuzóból. Valamennyire minden svéd tud angolul, néha már fázom is így októberben, fáj a derekam szar az ágy.

Bütyi:

Nekem már otthon jól indult a napom, mivel teljesen elfelejtettem, hogy az óránk siet 25 percet (kb. már 6 éve), és pánikba estem, hogy késében vagyunk, de végül sikerült észhez térni.

Következő sokk már útközben ért, mert a kocsi órája is sietett 20 percet, megint az idegbaj, hogy elkésünk.

A reptéren megnyugodtam, mikor megláttam a többieket, de ez a nyugalom csak addig tartott, amíg Saci ki nem mondta: „Nincs nálam a személyim”, na még egy szívroham, majd átkutattam Saci tárcáját, háromszor, és belenyomtam anyám kezébe, hogy ő is nézze át mire megkérdezte: „Most nyúljak bele?”, igen anyám is tud alkotni, egy család vagyunk.

Mikor Laci szólt, hogy Saci másnap jön utánunk, megnyugodtam, addig ameddig meg nem láttam a repülőt, mondogattam magamban, hogy nem lesz semmi baj, de nem sokat használt, az első 20 percet végig paráztam, Zsófi nem győzött nyugtatgatni.

Valahogy csak legyőztem a félelmem és az utolsó 20 percben egyszer már ki is néztem az ablakon.

Stockholmban én három fázison mentem keresztül:

1. Másik ország, hihetetlen.

2. Jajj, de unalmas a várakozás.

3. Mikor indul már az a rohadt gép.

Aztán az egész utazást megkoronáztuk azzal, hogy rossz helyen szálltunk le a gépről, erre is csak mi lehetünk képesek.

Mikor végre tényleg Arvidsjaurban voltunk, és megkérdezték mi vagyunk-e a magyarok, örültem mint majom a farkának, ez az, itt vagyunk, miénk a világ.

Nekem így telt az utazás, erre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nem volt kalandos.

És akkor egy kis meglepetés, Sacival a főszerepben:), ja és itt teljesen józan volt:)

https://www.youtube.com/watch?v=1nUMpFYGPMs