túlélőkészlet

Na akkor ahogy ígértem itt vannak a svédes csapat beszámolói is.

Saci:

 Munkahely(ek)

Ahhoz képest, hogy, hogy indultak a lehetőségeim igen csak jól jártam. Hogy mindenkinek érthető legyen elmagyarázom :D Kezdés előtt egy héttel úgy volt, hogy este fogok a boltokban sütni, gyerekeknél menzán leszek és a legjobb lovakat fogok csutakolni :D Mivel itt Arvidsjaur-ban csak két kávézó van és ebből kifolyólag esélytelen, hogy oda engem felvesznek maximum akkor mikor autó tesztelések lesznek és sok lesz a kereslet.

De szerencsére sikerült a lehetetlen Peternek (munkafelelős) és be tudod rakni az egyik kávézóba, ami pont a város közepén van :). A kávézóban viszont csak 3,5 órát tudnak foglalkoztatni így kellett még egy munkahely, mert nem értem el a napi minimum 4 órát. Így hát megkaptam egy pizzériát is, ahol 3-4 órát dolgozom :)

Kávézó/ Hans Po Hörnet(kiejtés szerint): 5:30-9:00.

A főnökömet Peroke-nek hívják 40 körüli pocakos, kopasz, szakács végzettségű, jó humorú, társalgási szintű angol tudással rendelkező ember:) Szerencsére ugyan olyan kattant, mint én :D Erre a legjobb példa, amikor reggeli 6 órakor táncolunk egy jó számra, vagy éppen Guns N Roses együttes Sweet child of mine című dalára ugrálunk és rázzuk a fejünket :D Vagy épp énekel. Múltkor nagy örömre az It’s raining man-t hallgathattam meg tőle 5:30-kor :D

Pizzéria/ Cazba: 11-14/15-ig.

Senki se beszél angolul, csak a főnököm, de még kevesebbet, mint Peroke és ritkán van bent és keveset :D (Ohh yeahhh! ) 3 munkatársam van Ziad és Rigan ( Kurdisztániak) és Khan ő pedig Afganisztáni. Khan már hallott az angolról :) De nincs probléma, mert kézzel- lábbal beszélgettünk az elején most már meg ránézésből megmondjuk mit akar a másik :D Ők is kattantak, nagyon :D Bütyi tanúsíthatja :D Amikor belettünk mutatva mondta a főnököm Hamid, hogy csak svédül beszélnek a srácok. Aham, persze második nap eszméltem fel, hogy nem, hogy angolul, de még svédül se beszélnek, mert egésznap arab zenét hallgatunk, és arabul beszélnek :O a poén kedvéért :D Szerencsére náluk nem igaz, hogy szépen egyél, mert elveszem különben sohase ennék :D

Mivel a fiuk együtt dolgoznak tőlük egy beszámoló van Attila tolmácsolásában:

A fogadó szervezet épületében dolgozunk egy asztalos mühelyben igaz, hogy ács tanuló vagyok, de nem zavar! –legalább meleg  van.

Az elején voltak nyelvi nehézségeink, de mostanra elfogadhatóra javult.

A mühely felszereltsége elvárásainknak megfelel, szeretünk ott dolgozni.

A főnökünk kedves, segítőkész és humoros is.

Röviden ennyi.

 Zsófi:

Október 10-én kezdtünk dolgozni, előző nap bementünk, volt egy kis bemutatkozás és elmondták ami fontos volt, másnap kezdtük a munkát. Nagyon féltem, de vártam is a munka kezdetét, körbe mutatták az épület belterületét, és persze nem volt aki fordítson.  

Első hét volt nagyon nehéz, mert akkor még megérteni sem nagyon tudtam mit mondanak. A probléma csak az, hogy mindenki svédül beszél és ez kicsit probléma, hogy nem az angol nyelvet hallom hanem a svédet, de viszont vannak munkatársak akik tudnak angolul is, és ha probléma van, vagy ha segítség kell akkor van kihez fordulni.Nagyon kedves dolgozok vannak, tényleg mindenben tudnak segíteni, ha nem értem amit mondanak akkor forditózunk, de azért már sok mindent megértek.

A munkáról egy pár szót: egy nagyobb áruházban dolgozom/COOP-konsum/, mindennap 9-kor nyitnak, kétnaponta kapunk árut, kedd és csütörtök, ezt a két napot nagyon szeretem, mert akkor van mit pakolni, bár igazából mindig van mit pakolni :), szeretek itt dolgozni, nagyon segítőkészek.

Megszerettem ezt a helyet, a dolgozókat, nehéz lesz majd itt hagyni őket.

Bütyi:

Hát nekem is kalandos volt, az én helyem sem volt biztos, csak munka kezdés előtt egy héttel, addig az Ideumnak fordítottam a Hostel szabályait amelyben jelenleg lakunk Sacival, és Zsófival, de csak sikerült elintézni, bár nekem volt egy szabad hetem, mert az első munkahetünkön a főnököm /Jenny, egyébként egy hibbant tyúk, imádom :)/ éppen szabadságon volt, szóval volt egy hét tunyulás XD.

Maga a munka eléggé megviselő tud lenni, házi segítségnyújtásban helyeztek el, ami annyit takar, hogy idős és vagy beteg embereknek segítünk bevásárolni, fürödni, takarítani , illetve velük vagyunk hogy ne legyenek egyedül, szóval ez megterhelő tud lenni, de igyekszem kikapcsolni magam amennyire lehet és mint szakember ott lenni, nem mint "én", bár ez sem teljesen jó megfogalmazás, mert mindennap találkozom ezekkel az emberekkel, szóval kötődöm hozzájuk, de amennyire lehet távolságot tartok, illetve igyekszem.  

Mint már említettem a főkön nagyon lökött, ezt Saci tanúsíthatja, nagyon szeretek vele dolgozni, és a kapcsolatunk is nagyon jó, nekem levágta a hajam, Sacinak befestette és levágta neki is, vacsorára is meghívott:P, ja és mondta hogy ha akarunk, kérhetünk kölcsön dvd-ket tőle, mert van neki egy pár amin van magyar szinkron:), nagyon segítőkész akármi problémám van mehetek hozzá, szóval nem is kívánhattam volna jobb munkahelyet és jobb főnököt:P

Tegnap, miközben vártunk a kaja szállítmányra(amit egy másik munkatárs vitt ki az ellátottakhoz), csináltunk egy svéd-magyar szótárt, amit most megosztok veletek is:P

(Mivel eltér a billentyűzetem az ittenitől nem minden kifejezés lesz pontosan leírva.)

Hur mar du?-Hogy vagy?

Prosit-Egészségedre

Jag vill inte jobba-Nem akarok dolgozni

Knulla mig-B... Meg

Mycket bra-Nagyon jó

Jag förstar inte-Nem értem

Tack sa mycket-Köszönöm szépen

Varsagod-Szívesen

Jag har bla őgon-Kék szemem van

Ses i morgon-Holnap találkozunk

Din jävul-Te dög :P

Jag älskar dej-Szeretlek

Jag ar trott-Álmos vagyok

Var ar du?-Hol vagy?

Jó éjszakát mindenkinek, ha nem este olvasod, akkor kellemes napot!

Üdv mindenkinek, itt vannak a németes csapat beszámolói, a miénk holnap este fog érkezni.

 Tomi………..

Elsöre nehez volt, mert nem igazän tudok nemetül, de nagynehezen megertettük egymäst. Több helyre szoktunk menni. Minden nap 45-60 perceket utazok, plussz meg az, amit a fönökkel autoval,ami 2 ora. Elsö hetekben sokat festettem meg parkettät csiszoltam es lakkoztam. Teljesen furcsa volt a lakkozäsi modszer az otthon tanultnäl.  Tök jo fej az oreg amugy. Keveset beszelünk egymässal, de sokat röhögünk. Eddig tök jo minden………

Üdv mindenkinek.

Ildi….

-          Elsö hetem a meloba, elegge megdolgoztattak, szo szerint rabszolgänak neztek es ami a legjobb hogy probaidön voltam es mäsfel het utän megis azt mondtäk, hogy köszönjük, de nem, de okot azt a mai napig nem tudjäk megmondani, hogy miert nem feleltem meg. Es amikor eljöttem onnan a Jenny (az ottani volt munkatärsam) gunyosan nevetett es meg magyarul käronkodtam!  Mäsodik munkahelyem: a legelsö pozitiv csalodäsom, a fönököm Jeanett Shefar egy-ket szot beszelt magyarul!!! J

-          Mäsodik csalodäsom: beszelgetett Gabival es tetoväzäs nelkül irtuk alä a szerzödest nem ugy mint az elözö munkahelyen, hogy probaidö pff tiszta vicc! Ezzel a munkahellyel nagyon meg vagyok elegedve csak annyi a baj hogy nagyon messze van mert hatunk közül szerintem en es Zoli utazunk a legtöbbet, de ez legyen a legkevesebb!!! Alex ( a munkatärsam) egy nagyon kedves sräc akivel nagyon megertjük egymäst es ha nem ertek valamit ha kell eltäncolja hogy megertsem es ez tenyleg szo szerint igaz! J  2011.11.22 : Ma jött 2 uj munkatärsam de abbol az egyik ma fel is mondott es ki is rabolt mindkettönket engem es Jenny-t ( igen az uj munkatärsam is Jenny ) aki egy nagyon jofej csaj es ö is megerti azt hogy nem vagyok perfekt nemet J

Recka.

Mär az elsö munkanapomon elvitt a fönöknöm (Astrid) Kirakatozni. Mär amikor aläirtuk a szerzödest akkor is sokat mosolygott, es nagyon kedves, ezert feltem egy kicsit, hogy ez nem lehet igaz, biztos nem ilyen lesz, de szerencsere tevedtem!J Az elsö pär napban eleg megszeppenve es idegesen mentem dolgozni, mert mivan ha elrontok valamit, vagy ha elege lesz a magyaräzgatäsbol. Mamär nemkell mindent körülirnia(Persze vannak dolgok amiket most is, mert perfekt nemet nem lettem ennyi idö alatt), de amit mond azt nagyjäbol megertem, csak välaszolni nehez meg mindig, hiszen nincsen olyan szokincsem, de igyekszem leegyszerüsiteni a mondanivalomat ugy, hogy megertessem magam. Vannak szimpatikusabb emberek(pl: Isi-akit angyon megkedveltem, es eleg sokat hülyülünk. Tul sokat nem beszelgetünk, de erzem, hogy ö is bir engem. J Es persze Astrid ällando jokedve es türelmessege meg mindig lenyügöz…bär 1x,2x lättam mär öt is nemkedvesnek), es Nem szimpik is( Lissa egy 16eves csaj, praktikumon van Astridnäl es elviselhetetlen…es sztem lesbikus… de ö mär nem dolgozik velünk, mert mult7en Astridnak elege lett a logäsaibol. Helyette jött egy uj csaj (15) Christin, es ö sem szimpatikus. Olyan mint egy Ufo, vagy egy Zombie… mindent a szäjäba kell rägni… eleg nevetseges).

A munka egyre jobban tetszik. Ugye otthon nem tudtam beletekinteni a terepgyakorlatba, vagy az eles helyzetekbe, de most ujra läzba hozott a szakmäm.:)

Vannak unalmasabb es izgalmasabb napjaim is, es van amikor a läbamon is alig tudok megmaradni, de ilyen ez.J

Szomi:

A legelsö munkanapomon elhagytam a telefonomat mert megneztem a terkepet hogy hol kell leszällnom es räadäsul rossz tram-ra szälltam fel.

Mindenesetre beertem idöben.

Odaadtam a fönöknek egy papirt amire az volt leirva hogy mit tudok csinälni

Szerszämok nevei stb.

Odaadtam a szerzödest is es aläirtuk mindketten.

Az elsö munkäm csiszoläs volt .

Lepcsöhäz korlätnak az egyik elemet kellet megcsiszolni megmutattak mindent,hogy hogy csinäljam pedig tudok csiszolni de rendes volt tölük.

A mäsodik munkanapon ismet csiszoltam ugyanazt,befejeztem.

A harmadik munkanapon csiszoltam furtam es vägtam.

Furäsrol csak annyit hogy ez egy mäsik munka volt repülöterre csinältak liftnek a fel le vono szerkezetnek a dobozät azthiszem es azoknak az alkatreszeit kellet kifurni.

Vägni meg a lepcsöhäzkolätainak az alapelemeit kellett levägnom.

Rengeteget segitettek ittis de belejöttem.

A negyedik munkanapon furtam amiket levägtam elözö nap azokat kellett kethelyen kifurnom.

Az ötödik munkanapon furtam vägtam es a nap vegeztevel a fönök hivott inni egy sört meglepödtem hogy az elsö heten inni akar adni nekem.

Megkerdezte häny eves vagyok mondta 18 19 en mondtam 20 es mondta a munkatärsaknak hallottätok 20.

Mondta igyak eggyet es en mondtam nem köszönöm.

Kerdezte miert nem csak annyit mondtam ich nicht trinken mert (magyarul) meine kopf is bzss es mutattam hogy körbe körbe forog majd velem a viläg ha iszom es kinevettek.

Szombaton nemtudom mit csinältam sajnos de a nomädiäs füzetben leirtam.

Vasärnap pihentem.

Ez csak az elsöö het es meg van 5 het amit leirnek de mäsnak is kell eselyt adnom hogy irjon majd legközelebb.

Szomi voltam J

Zoli:

Az elsö munkanapja nem hinnem,hogy durväbb volt valakinek,mint nekem!Adott volt a fönököm utcäja a Tessenow strasse ,csak a Gabi nem 37-t mondott nekem ,hanem 27-t,ami nem letezett amugy abban az utcäban de ez annyira nem is lenyeges ,mert odäig mär nem kellett eljutnom,mert szerencsemre azon a napon az s-bahn utvonalat javitottäk,amivel el tudtam volna jutni odäig,ez derült 30 perc utazgatäs utän,aztän 2 ora multän meguntäk fönökömek a sok szorakozäst es eljottek ertem a väros mäsik feleböl!A szerencsem az volt,hogy volt egy magyar is köztük,aki szinten Zoli es igy nem voltak nyelvi nehezsegeim,bär angolt tanultam elötte es ezzel rengeteg problemäm volt,mert igy picit,nagyon nehez volt a nemet!De ennek van egy nagyon jo oldala is,mert nagyon sok mindent meg tudok kerdezni Zolitol es ezältal rohamosan elkezdtem tanulni a nemetet!Ennek nagyon örültem,mert ez volt az egyik celom azzal,hogy ha kijutok ,akkor a szakmäban levö ujdonsägok mellett a nyelvet is nagyon szeretnem elsajätitani es ez sikerült,mert mindennap tanulok egy-egy uj szot,kifejezest!A kollegäk nagyon rendesek 6-an vagyunk a brigädban,van a fönököm,aki horvät,1 török,2 magyar,1bosnyäk,1szerb!Szoval nemzetkozi a csapat,de jofejek!Attol voltam nagyon boldog,hogy a kezdeti takaritäs es tormelek hordäs utän a fönököm lätta,hogy nem csak ennyi rejlik bennem es elkezdtem feljebb lepni a rangleträn es mär egesz komoly melokat räm mert bizni es mär nem en takaritottam a tormeleket,hanem utanam takaritottak masok es ez nagyon jol esett!Persze ezert tenni is kellett!Zärom soraimat!Jok legyetek!Üdv Berliböl!Zoli!

Dori:

Amikor eloszor mentunk a Gabival „beszelgetni“ a fonokommel, kicsit feltem, bar azt nem tudom, hogy miert… Ezt o is eszrevette, es megkerdezte, hogy felsz? Erre en, hogy egy kicsit… Aranyos volt, azt valaszolta, hogy nem kell felnem, mert o nagyon kedves J Es igazat mondott…!! J Eleinte ugy ereztem, hogy kilogok a sorbol ( valoszinuleg azert, mert ki is logtam ) de ahogy telt az ido, ugy illeszkedtem be, egyre tobb es nagyobb feladatokat kaptam, aminek orulok! A kollegaim nagyon rendesek, turelmesek velem, mindig van nalam szotar, hogyha valamit nem ertek, akkor egyutt kikeressuk, es ilyenkor nem csak en tanulok, hanem ok is megprobalkoznak a magyar kifejezessel…. J Vicces szokott lenni, kb olyan, mint nekik az en nemet tajszolasom J Sokat szoktunk nevetni J Sokat dolgozom hetvegen, Halloweenkor „ottalvos buli“ volt a gyerekeknek, aztan ra 2hetre vasarnap volt egy „csaladi reggeli“ most is megyek vasarnap, hiszen elkezdodik az advent, szoval mindig van valami melo hetvegen is… Latjak, hogy szamithatnak ram, a tereptanarom azt mondta, hogy en csak nezek, latok es csinalom is a munkat, mondani nem nagyon kell. Nagyon elvezem azt, amit itt csinalhatok, rengeteg otletet meritek abbol, amiket ok csinalnak, sokat tapasztalok. Nagyon jo kis helyet talalt a Gabi! Annyi a rossz az egeszben, hogy delutanos vagyok, es igy nem nagyon talalkozom a tobbiekkel, mert altalaban en erek haza utoljara (7ig tart a munkaidom) na jo, van amikor a Zoli kesobb er hazam, mint en. A nemettel egyre jobban allok, minden nap tanit nekem valamit a fonokom, volt olyan, hogy ott allt a konyhaban es nem gyozott mutogatni a hasznalati targyakra, de nem mutatott ujat J Erre azt mondta, hogy nem is kell nekem szotar, (de ezt azert nem gondolta komolyan J) Ha beszelgetek valakivel, es nem vagyok biztos a dolgomban, akkor mindig rakerdezek, hogy hogy lenne helyes a mondat, ezaltal eleg sok nyelvtant is tanulok! Orulok neki, hogy jol haladok, hogy tanulom a nyelvet es szakmailag is sokat fejlodok! Na, en itt befejezem, legyetek jo rosszak… J

Arra gondoltam, hogy voltaképp nekem is lenne mondanivalóm ezen a blogon, mióta  beleláttam kicsit az ismeretlen országba érkező leós résztvevők életébe. Szóval talán érdekes lehet nektek, milyen ez a történet a fogadó szervezet szemszögéből.

Elmesélem. Hétfőn már csak fél óra volt a kisbusz érkezéséig amivel a reptérre indultunk, mikor belekezdtünk Pannival az on-arrival tréning gondos átbeszélésébe. Aztán padlógázzal megindultunk  Ferihegy irányába (a sofőr nyomta, persze). Viszonylag hamar ráismerünk az embereinkre. Hat lány, és egy fiú. Franciák. A srác elég jól elboldogul az angollal, de a lányok gyakorlatilag nem beszélik ezt a nyelvet, aztán az egyikük mégiscsak elejét veszi a kibontakozni látszó szerencsétlenkedésnek, és közvetít közöttünk.  Amúgy megy minden, mint a karikacsapás. Szépen bepakoljuk Nafissát, Houdát, Virgineiet, Heloiset, Samirát, Elodiet és Thomast a buszba, és megindultunk Budapestnek, hogy ott szétszórjuk őket.

Hogy mindjárt az elején valami pozitív élmény érje őket, kiosztottuk a zsebpénzüket, aztán Virgeniet átadtuk az Üllőin - tilosban várakozva - az őt befogadó lánynak, majd a Dohány utcában, a felhergelt autósok között lavírozva Panni kiszállt Nafissával, Heloisel, Samirával és Thomasval, hogy elszállásolja egy hostelben őket, mert az albi, amit szereztünk csak egy hét múlva lesz a miénk. Szívás, bár megjegyzem, feledhető, ha azt vesszük, hogy utána a budai villanegyedbe kerülnek egy 130 négyzetméteres tetőtéri lakásba. De addig is, én Houdával és  Elodievel meg sem állok Óbudáig, ahol egy remek kis panelház kilencedik emeletére költöztetem őket. Illetve csak költöztetném, mivel korábban már odaköltöztettem egy olasz lányt, Chettit, viszont több kulcsról nem gondoskodtam, így meg kell várnunk, míg ő hazaér. Hosszas ücsörgés a bőröndökön, a lányok szüntelen beszélgetnek franciául, én a plafont bámulom, néha mélyeket sóhajtok.      

De nincs megállás, egy pálinka mindenkinek a Szimplában, hagy szokják! Már az egész társaság itt van, 13 résztvevő. Az események haladnak a maguk medrében, a kezdeti feszengést általános jókedv váltja fel, mindenki beszélget mindenkivel mindenről, mindenhogy. Az este mélypontja: Virgenie sírva elvonul. Állítólag nem marad tovább egy percet sem a "fogadó családjánál", annál a fiatal lánynál, akihez költöztettük, mert nem tud angolul, nem érti a házigazdáját, és fél hogy három hónapig egyedül lesz. Néhány órája van itt. Egyszerre érthető is, meg nem is.

Két nap felkészítő tréning következik. Kicsit mi magunk is szeretnénk túlesni már rajta, mégis alapvetően jó hangulatban telik. Houda és Nafissa néha eltűnik (pár nappal később rájöttem mi a baj: ha meglátnak egy apró tárgyakkal teli kirakatot, nem tudnak ellenállni. Külvilág kikapcs.), ráadásul három lány vallási okokból csak egy speciális húst fogyaszthat. Végül persze minden elrendeződik, Pannival levisszük őket a Gödörbe, négyszemközt fogunk beszélgetni. Mármint nem Pannival, hanem a résztvevőinkkel. Nagyon jól alakul. Két srác tartozik hozzám, Thomas és Manu. Mindkettejüknek találtam helyet, Manu egy kerámia nagykereskedésben, marketing, eladás területén fog tevékenykedni, Thomas pedig egy nagy informatikai cégnél, mint karbantartó. Mindkettő nagyon jónak ígérkezik, utóbbiról ott, szemközt Thomaval kapom meg a telefonon a pozitív visszajelzést. A lányokkal nehezen, de megértetem magam. Az első azonnal elsírja magát. Szerencsére vigasztalásban nagyon jó vagyok, látja, hogy nem tágítok, inkább nevet.  A másik kettő is kicsit rémült, de végül mindenki nevetgélve távozik a szabad estébe. Sokat nem tudok nekik mondani, nagyvonalakban vázolom a helyzetet: mindenre fel kell készülni, de lesz gyakorlati hely. Hamarosan mindannyian megtanulják magyarul a jelmondatot: Nincs probléma!       

Na akkor itt vannak a beszámolók, és bocsánat, hogy eddig tartott.

Saci:

Készültünk be Chek-ni mikor valaki mondta, hogy: Személyit, útlevelet elő!
 Kinyitom a pénztárcámat, és a ledöbbentség keveredik az erős hiszti rohammal, miközben felhangzik az agyamban a Költői kérdés:- Hogy lehettem/ lehettek ennyire hülye? :O

Majd a fájdalmas igazság bevallása:

-         Nincs nálam :S!

És mindenki egyszerre emeli rám tekintetét, mint a sirályok ha kaja lett volna a kezemben:- Nincs? :O

De ez már mindenkinek rémlik :) Tekerjünk az elejére, mint a tipikus visszaemlékezős filmeknél :D

2011. szeptember. 11.

 Egésznap olyan világomat nem tudom szindróma! De tényleg annyira gyorsan- lassan olyan ráérősen- sietősen történtek a dolgok, hogy még visszaemlékezni is nehéz :D Annyi van, meg, hogy ne aludjak, mert majd alszok a kocsiban meg a repülőn ( Háhááhááá persze. Milyen naivak is, az emberek mindig is csodáltam :D Bár saját naivságomat nehéz űberelni ) Mondjuk a pakolási technikám is érdekes volt: - A bőrönd nyitva fekszik az ágyon én ülők mellette ráérősen, bambulok magam elé. Majd egyszer csak felállok, pakolok be majd megint leülők és megint a bambulás, (mert csak nekem áll jól! xD ). Meg este 23-kor elkezdi főzni a pörköltöt nevelő anyám :O mert, hogy egyek valami főt, kaját mert, kitudja mikor eszem majd megint főt, ételt ( lehet Szibériába száműznek és átverés az egész Artemisszió? Vagy expedícióra küldenek az Északi sarkra a pingvinekhez, hogy megtanuljam a tánc technikájukat? :O )  Egyébként hallomásból értesültem, hogy finom volt a pöri, mert mindenki evett csak én nem :D

2011. szeptember. 12.

 Majd az öltőzés, kocsiba pakolás és indulás, hogy összeszedjük Zsófit. Zsófihoz hajnali 1 előtt érkeztünk meg. Érdekes volt az út, mert Zsófi bőröndje nem fért be a csomagtartóba így köztünk utazott a hátsó ülésen. Ő már sejtett valamit, mert egész úton rám feküdt, de nem baj összebújtunk és próbáltunk aludni :D (félreértés ne essék a bőröndről, van szó :D ) Hát a kocsiban se aludtam, mert mikor elaludtam volna akkor álltunk félre mindig :D Majd megérkeztünk 3:40-re a reptérre :D Nevelő szüleim maradtak egy 30percet majd elindultak haza. Miután mi megérkeztünk egy 20percre rá Ildiék, majd a Halasi csapat :D : Tomi, Zoli, Tomi, Attila. És így tovább :)

Miután megérkezett mindenki kezdődött az eligazítás, Chekolás ugye a többit már mindenki tudja :) Mivel nem volt nálam a személyim kb 3-szor mindenki végig nézte a pénztárcámat :D hogy biztos e, majd a tanakodás, hogy lehetne feljuttatni hozzám. Bátyám lett a nyertes :D akit hajnali 5:30- 6óra körül felhívtam, hogy kelljen fel, nézzen egy vonatot Pestre, menyen el hozzánk a személyimért és stb. 14-re fel is hozta bár előtte az a lehetőség is felmerült, hogy elhagytam, mert nem találták otthon a személyim és abban a pillanatban láttam Lacin, hogy hogyan pereg le az ÉN életem filmje az ő szemei előtt xD.

Artemisszió főhadiszállásán :D

Megkellett várni, hogy kinyisson az utazási iroda, hogy lehessen intézkedni.

Egyébként Dina próbálta elintézni, hogy még az nap, én is eltudjak indulni, de nem jött össze. :/ Amit ez úton is megszeretnék köszöni, hogy nem szedték le a fejem, és hogy segítetek mindent elintézni :)És ez után jött az, hogy hol éjszakázom??? :O (Mert ugye Saci vagyok -.-”) Egyik rokonomat se sikerült elérni így, hát Dináék béreltek nekem egy szobát a Hostel-ben. Jó volt :D Kaptam egy olasz szobatársnőt :) ja és a pasiját is :) Akik szerettek hajnalban és egész este ki-be járkálni és beszélgetni :D Ja meg olyan hajnali 2 körül beköltözött még egy pár a szobába! De visszaadtam, mert 4-kor keltem és költöztem xD Ezúton is:- Mi scusi!

De itt még nincs vége, mert a portás eltűnt és nem tudtam kijelentkezni xD De megoldottuk és indultunk Lacival a reptérre.

Az út 2011. 09. 13.

Miután feltett Laci a gépre elkezdődött életem első repülése! :D

Majd leszálltunk és úszunk tovább a halakkal. :D Hallottam, hogy két idősebb férfi magyarul beszél nekem se kellett több:- Jó napot! Elnézést a zavarásért, de……. :D Összeszedtük a csomagjainkat és indulás. Aranyosak voltak, mert fel akartak tenni a gépre, de mondtam, hogy én ráérek, mert 18: 40-kor megy a gépem. Elköszöntünk, majd kezdődött a 9 óra várakozás :)

Az se volt unalmas! Elsőnek kerestem egy WC-t és átöltöztem xD Majd a 3Terminálnál le ültem 3indiaival megbeszéltük, hogy ki merre megy :) BeChekoltam majd vártam. És tudok ajánlani egy nagyon jó technikát, ha helyett szeretnénk a váróteremben, kezdjünk el fuldokolni a köhögéstől! Garantált 3 üres hely :D xD Később majdnem felszálltam egy rossz gépre, de közölték velem svédül, hogy ez nem az a gép :D 18:40-kor probléma nélkül felszálltam a JÓ gépre :D Arvidsjaur-ban várt rám Juli és Sarah elvittek a többiekhez és elkezdődött a 14héti Arvidsjauri életem :D

És mindezekre a dolgokra, hogy a személyimet otthon hagyom és eltűnik a portás, amikor kijelentkeznék, és még sorolhatnám. Csak annyi mentséget tudok felhozni, hogy bocsánat, de Saci vagyok!

Ez volt az én utazási élményeim! Remélem kielégítő volt xD

Laci:

20:30-kor megérkeztünk Arvidsjauri repülőtérre és már ott várt minket Jerry,Julianna,Sarah.

Megkérdezték  ,hogy „Magyarországról jöttünk-e” mondtuk „igen” mi vagyunk, utána bemutatkoztunk egymásnak.

Aztán a reptéren kicsit beszélgettünk egy pár percet, megkérdezték ,hogy fáradtak és éhesek vagyunk-e mondtuk „igen” :D

Beültünk a kocsiba és elvittek abba a házba amiben lakni fogunk.

A lakásban már volt ennivaló.

Ezután még este elmondták mit szabad a lakásban és mit nem, nagyon rendesek és viccesek voltak.

Az első benyomás róllúk nagyon jó volt!  :D

Attila:

Hajnali 2 órakor keltem, fél 3-kor indultunk a reptérre a suli buszával Cseke Tomi, Majoros Tamás, Faddi Zoli és Én. 4 óra körül odaértünk a reptérre, vártunk 3 órát mire felszállt a gépünk. A repülőgéphez busszal vittek minket, majd 7:05 körül felszálltunk. Közben monitorokon megnéztünk 1 videót a saját biztonságunk érdekében. Mikor elértük az utazó magasságot kaptunk szendvicset meg üdítőt. 1:50 perces repülés után leszálltuk Stockholmban, megkerestük a bőröndjeinket. Nekifogtunk felfedezni a repteret, kisebb nehézségekkel, de megtaláltuk a beszállóhelyünket. 3 órával hamarabb leadtuk a bőröndjeinket, így már tehermentesen bírtam pihenni. Eljött a várva várt idő 18:40-kor megkezdtük a beszállást az Arvidsjaurba induló gépre. Nem véletlen volt fapados, azt hittem szétesik. Itt már pénzért lehetett venni enni, inni valót, ezt mindenki kihagyta, majd leszállt a gép és mivel nem figyeltünk így leszálltunk mi is, persze nem jó helyen. 3 perc múlva kerestek minket és vissza szálltunk a gépre, miattunk késet a gép 15 percet. Kis idő múlva megint leszállt a gép most már Arvidsjaurban. Még a bőröndjeinket se vettük fel már találkoztunk is Jerryvel és a mostani angol tanárainkkal Juliane és Sarah-val. Beszéltünk 1 pár szót majd elvittek minket a házba ahol most lakunk. Elmondta Jerry a szabályokat és elköszöntünk.

Üdvözlők mindenkit!

Attis

Zsófi:

Igazából még az elején nem tudtam sok mindent írni.

Annak nagyon örülök, hogy mégis megkaptam, ezt a lehetőséget és el is fogadtam, igaz nehezen, de elfogadtam és nektek is köszönhetem.

Na hát a nyelv miatt, a munka miatt, új dolgokat kipróbálni, felfedezni és ismeretségeket kötni. A nyelv, igaz még soha nem tanultam angol nyelvet, most viszont kipróbálhatom. Otthon 4 hetet tanultam és itt kinn is 1 hónapot, igaz azt mondták, mondtátok, hogy intenzív nyelv órák lesznek, ezt igaz nem mondhatnám, mert max 3 órásak az órák és főként nekem kevés, de azért én itthon is tanulok szinte mindig. Ja és azért az nagyon jó, hogy nem beszél senki semmit magyarul. Igaz mikor megérkeztünk Arvitdsjaurba szeptember 12-én és várt a Jerry a Sara és Juli, megijedtem, mert nem beszélt senki magyarul és akkor az volt bennem ’’ úristen, most mi lesz nem fogom érteni és nem értem meg mit mondanak és ha kérdeznek mit fogok válaszolni” de nagyon nagy segítség, hogy ott volt a Bütyi és fordította mit mondtak, aztán megérkezett a Saci és igy ez nagyon jó volt. De most már kezd jó lenni, igaz nem mondanám, hogy tudom az angolt, de kezdek belejönni. Azért problémák vannak a tanulásban, de majd túl leszek rajtuk, ahhoz képest, hogy 1 hónapja vagyunk kinn már azért jobb. Hiszen azért is kaptam ezt a lehetőséget hogy új dolgokat fedezzünk fel és nyelvet tanulni. A munkahely amitől tartok félek egy kicsit, hiszen már nem lesz ott senki, hogy segítsen. De remélem nem lesznek problémák. Nagyon kedvesek, aranyosak a Jerryék, tényleg mindenre odafigyelnek. Programokat szerveznek, másik városokba megyünk úgyhogy,  azért odafigyelnek ránk és segítenek mindig amikor és amiben tudnak. Remélem ez jó  válasz az első benyomáshoz. Na de így ennyit tudok írni röviden.

Üdvözlettel: Zsófi

Tomi:

Jó fejek az emberek, meg minden, szép helyen lakunk, sok a fa, vannak madarak, amik mindig megeszik a cigi csikket a hamuzóból. Valamennyire minden svéd tud angolul, néha már fázom is így októberben, fáj a derekam szar az ágy.

Bütyi:

Nekem már otthon jól indult a napom, mivel teljesen elfelejtettem, hogy az óránk siet 25 percet (kb. már 6 éve), és pánikba estem, hogy késében vagyunk, de végül sikerült észhez térni.

Következő sokk már útközben ért, mert a kocsi órája is sietett 20 percet, megint az idegbaj, hogy elkésünk.

A reptéren megnyugodtam, mikor megláttam a többieket, de ez a nyugalom csak addig tartott, amíg Saci ki nem mondta: „Nincs nálam a személyim”, na még egy szívroham, majd átkutattam Saci tárcáját, háromszor, és belenyomtam anyám kezébe, hogy ő is nézze át mire megkérdezte: „Most nyúljak bele?”, igen anyám is tud alkotni, egy család vagyunk.

Mikor Laci szólt, hogy Saci másnap jön utánunk, megnyugodtam, addig ameddig meg nem láttam a repülőt, mondogattam magamban, hogy nem lesz semmi baj, de nem sokat használt, az első 20 percet végig paráztam, Zsófi nem győzött nyugtatgatni.

Valahogy csak legyőztem a félelmem és az utolsó 20 percben egyszer már ki is néztem az ablakon.

Stockholmban én három fázison mentem keresztül:

1. Másik ország, hihetetlen.

2. Jajj, de unalmas a várakozás.

3. Mikor indul már az a rohadt gép.

Aztán az egész utazást megkoronáztuk azzal, hogy rossz helyen szálltunk le a gépről, erre is csak mi lehetünk képesek.

Mikor végre tényleg Arvidsjaurban voltunk, és megkérdezték mi vagyunk-e a magyarok, örültem mint majom a farkának, ez az, itt vagyunk, miénk a világ.

Nekem így telt az utazás, erre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nem volt kalandos.

És akkor egy kis meglepetés, Sacival a főszerepben:), ja és itt teljesen józan volt:)

https://www.youtube.com/watch?v=1nUMpFYGPMs

Előző bejegyzésem azzal zártam, hogy Saci megérkezett, teljes a csapat és senki nem állhat az utunkba, a várost még nem nagyon néztük meg, mivel a házunk elég messze van a központtól, azt már tudjuk, merre van a bolt és ami még nagyon fontos az alkohol shop:), a fiuk már kipróbálták a medencét és a szaunát is, most írhatnám azt, hogy mi azért nem mentünk mert főztünk, de igazából Saci főzött mi meg Zsófival, tébláboltunk mellette segítség címen:)

Arvidsjaur nem is annyira kicsi mint, ahogy mesélték nekünk, a napjaink nagyjából egyformán telnek, reggel angol, aztán szabad az egész napunk és hülyülünk ezerrel:).

Szombaton voltunk bulizni, mikor odaértünk, még nem volt ott senki, viszont jött egy részeg srác , Tomi megpróbálta elzavarni, erre majdnem neki ment, a végén négy rendőr tuszkolta be a rendőrautóba, ezt leszámítva minden jó volt, bár kicsit azért mindenki betojt, de gyorsan intézkedtek a rendőrei.

Táncoltunk az estefolyamán, meg össze ismerkedtünk pár német sráccal, akiknek ez volt a búcsú buli, ma mennek haza, vicces este volt.

Egyébként, szerintem nagyon jól jártunk, hogy a tanáraink, meg rajtunk kívül senki nem beszél egy szót se magyarul.

További szép napot mindenkinek!

Bütty

Halihó mindenki!

Első bejegyzés, a távoli Svédországból:

Rögtön az első napunk fantasztikusan indult, alapból ugye csak öten tudtunk elindulni, aztán egy egész napunk elment a stockholmi reptéren, ahol vagy két órát szenvedtünk mire megtaláltuk, honnan megy a gépünk:), majd az Arvidsjaur-ba tartó gépről rossz helyen szálltunk le, nem tudtuk, hogy máshol is megáll Arvidsjaur elött:), szóval késett a gép miattunk 15 percet, de végül csak megérkeztünk épségben, a reptéren pedig már várt minket, Jerry, valamint Sarah, és Juliane, az angol tanáraink, másnap pedig csatlakozott hozzánk Saci is szóval teljes a csapat, és mostantól semmi nem állhat az utunkba:)

Üdvözlünk mindenkit a távoli Németországban, és természetesen az otthoniakat is.

Bütyi

Na akkor itt vannak további beszámolók, ha meglesz az összes. akkor bővítem.

Ildi:

"Az elmúlt egy hét
Nagyon zűrösen telnek a napjaim, hisz egyfolytába az utazás jár a fejembe,
 pedig most nagyon sokmindenre kellene koncentrálnom.
Édesanyámék szájából is csak ezeket a szavakat hallom ha jön hozzánk valaki,
hogy jajj már csak néhány nap és megüresedik a kicsim szobája!
Ilyenkor kicsit elkeseredve nézek magamba de, hogy elfojtsam érzéseimet nekifogok énekelni. :)

anyukám (48) ő nem nagyon várja ezt az egész dolgot, mert még soha nem voltam tőlük külön csak
kb 2 hét volt a legtöbb idő és ezért nagyon félt. Mindig azt hajtogatja, hogy nagyon figyelj majd mindenre.
Különben örül is neki nagyon, mert nagyon büszke és mindenkinek mondogatja, hogy a kislányom kijutott németországba!
:) De egy anya már csak ilyen nem?! :)

Apuci (59) Talán ő a leghuncutabb az egész családban, mert folyamatosan csak ezeket a mondatokat hallom tőle, hogy:
Húú de jó lesz, hogy csend lesz meg nem lesznek veszekedések! amikor ezt mondja és a szemébe nézek, akkor meg látom,
hogy könnybe lábad a szeme, oda jön és megölel.

Tőle lesz a legnehezebb dolgom ideiglenesen megválni, mert nagyon szeretem, ráadásul ő visz majd ki a reptérre.

Jamal (22) A legfiatalabb bátyjám. Az utóbbi időben vele beszélgettem a legtöbbet és talán ő az akinek egyátalán nem
fogok hiányozni! Mondja ezt ő! XD Nála makacsabb embert még szerintem nem ismert senki!
Mindig el tudja takarni az érzéseit, de nem előlem, mert én már ha csak a szemébe nézek tudom mit érez és
ez néha jó dolog néha rossz.
Azt mondta nekem nem is olyan rég, hogy ha már kint leszek akkor nagyon sűrűn legyek gép előtt, hogy
tarthassuk a kapcsolatot! Tudja nagyon jól,hogy nem szeretek sokat gép előtt ülni, csak így este!

Zolee (24)
A 2. legfiatalabb bátyjám. Ő pedig a család "zsenije" (csak annak tartja magát) -.-
de azért nagyon nagy lelki felkészüléssel támogat. A legbölcsebb mondat amit tanácsolt nekem:
Törekedj arra, hogy minden nap hozd majd ki magadból a maximumot, mert lesz még neked jövőd!

Pystee (31) Csúny dolog ilyet mondani, mert ha családról van szó nem szoktunk külömbséget tenni,
de én akkor is őt szeretem a bátyjáim közül a legjobban. :) <3 Nekem adta a fényképezőgépjét
csak azért mert én az enyémet véletlen elejtettem :( és azt mondta, hogy minden egyes helyet, helyiséget fényképezzek majd le amit látok!
Tegnap épp hazalátogatott és vele volt a kincsem is Kármen (1) a kislánya akit én szinte
a sajátomnak tartok. És ismét eszembe jutott az utazás de akkor abban a pillanatban már nagyon nehezen
takartam az érzelmeimet és elpityeregtem, majd látom,hogy szalad felém és olyan szorosan átölelt
hogy az csak na. Mondtam neki, hogy de jó, ezt még te nem fogod fel. Rámnézett és fülig ért a
szája, akkor már én is nagyon vidám lettem, mert az a mosoly mindent elárult, hogy szeret!
Na de már nagyon elkalandoztam!

Feri (34) Ő a legidősebb bátyám. Nagyon hasonlítunk, mind külsőleg, mind belsőleg!
Nem nagyon jön el hozzám, állítólag azzal az indokkal, hogy " Nem ér rá" -.-
De tegnap ő is lebukott, mert kora reggel jött apukámért, mentek pecázni és a beszélgetésük behallatszott a szobámba
kb így hangzott: Misi ha a "jány" elmegy akkor én kivel fogom ősszel a nagy süllőket???
ezen nagyon mosolyogtam és teljes kómás fejjel kimentem hozzájuk a konyhába kávézni megkínált egy cigivel
és megölelt.

Szomszéd kiscsaj: Betty (13) Ő velem nőtt fel és én már a húgomnak tartom teljes mértékben!
Na ő az egyetlen olyan szély akitől már a hajam égnek áll, azért mert minden egyes nap elmondja nekem, hogy nagyon hiányozni fogsz nekem
és hogy úúúúú de unatkozni fogok nélküled! Nagyon jól esnek ezek nekem, mert szeretem azt a kis szőke libát!
De azt mondtam neki, hogy ne aggódj majd a téliszünetbe amikor hazajövök majd bepótolunk mindent.

Naggyábú ennyi az én sztorim. Nem olyan hosszú de elég tömör!
Amit még elfelejtettem mondani az az hogy az én családom nem nagyon fejezi ki az érzelmeket!
Beleértve engem is! :)"

Majoros Tomi:

"Hát sziasztok, nem vagyok egy nagy levél író bajnok, de próbálok valami értelmeset leírni:):):).Néha vannak rosszabb napjaim mikor már nagyon szeretnék kimenni, de úgy alapjába véve még nem igazán foglalkoztam vele...

Még van egy-két dolog amit meg kellene venni, de mindig csak azt mondom"majd holnap ráérünk még vele", mivel én mindent az utolsó pillanatban intézek:)

Családon belül sem témázunk még rajta, néha felröppen a téma, de úgy kimondottan nem beszélünk róla.

Mikor az egyik bátyámmal beszéltem erről, mázlisnak hívott, hogy 20 évesen repülhetek, mint utólag kiderült Malév-os járattal megyünk, szóval irigykedik egy kicsit:)

A másik bátyám felesége is csak akkor hozza fel a témát mikor nyúzzuk egymást 6 éves unokahúgommal, hogy "mi lesz velünk három hónapig egymás nélkül", hát nem is tudom, most még örülők neki, "végre lesz egy kis nyugalmam tőle", de majd ha kint leszek valószínű, hogy ez változni fog."

Réka:

"Csak remélni mertem, hogy összejön a berlini utazás. Miután felhívtak hogy sikerült bekerülnöm akkor felszaladtam anyukámhoz a konyhába és elújságoltam neki. Ő persze ugyanúgy örült és mosolygott mint én, hiszen nagyon örül ennek a lehetőségnek és a sikeremnek. Persze mondta hogy nagyon fogok neki hiányozni meg hogy sírni fog miattam. Ezután felhívtam a páromat és elújságoltam neki és ő is nagyon örült. Amikor hazaért a munkahelyéről addigra tudatosult benne, hogy 3 hónapig nem fog látni és elkezdte mondani, hogy mennyire fogok neki hiányozni.  Öcsémen nem látszik semmi az utammal kapcsolatban, de biztos vagyok benne,hogy hiányolni fog legalább egy picit. Nagymamám egyáltalán nem örül neki, mert jobban szereté ha itthon maradnék.

Nagyon izgulok az utazás miatt, mert még soha nem voltam külföldön, ennyi ideig távol mindenkitől magamra utalva, de szerintem feltalálom egy teljesen új helyen is.

Már két hete elkezdtem összeírni, hogy mit kell vinnem és folyamatosan bővítem a listát!Anya erre csak annyit mondott, hogy nem lesz elég a két bőrönd:)"

Attila:

"A húgom és bátyám nem mutatják ki, hogy hiányozni fogok nekik,(mi valahogy nem mutatunk ki ilyen dolgokat egymás felé), de ott van bennük bizonyára, sőt ha rájuk szakad az én teendőm sokasága, akkor majd biztos kifogják mutatni, bár én azt már nem fogom megtapasztalni:)

Anyukámon már látszik, hogy hiányozni dogok neki, már mondogatja mi lesz itt nélküled, ko fogja ezt meg azt megcsinálni.

Apukám mindig biztat, kérdezgeti mi kell még, mi hogy lesz, benne szerintem van egy olyan aggodalom, hogy ki fogja meg csinálni az őszi munkákat, mivel ő reggeltől estig dolgozik.

Bennük van a szülői aggodalom, mivel még nem mentem ilyen messzire, főleg nem ilyen hosszú időre.

A barátnőm kitart mellettem, örül, hogy sikerült kijutnom, de látszik rajta, hogy sokáig nem láthat.

Bennem egyre erősebb a várakozás és izgalom:, valami tuti itthon felejtek."

Laci:

"Üdv!
Nagyon izgulok már ,hogy milyen lesz kint.
Hiányozni fognak az itthoniak és a barátok.
Nagyon kiváncsi vagyok arra hogy hogyan tudok alkalmazkodni a környezethez és az ottani emberekhez.
Nagyon örültem amikor meghallottam hogy kiválasztottak és a szüleim is nagyon örültek neki.

Ennyit tudtam írni :D"

Na gyermekeim eddig ennyi termés van, a maradék 4 jön ha jön:)

Jó éjszakát mindenkinek!

Bütyi

Elnézést kérek mindenkitől ezért a bejegyzésért , de most örülök, mint majom a farkának, mert rájöttem, hogyan írhatok a saját nevemenXD

Hali mindenkinek!

Eme sorok, most Bütyi billentyűzetéből jönnek, Sacival ketten összehoztunk egy kis szösszenetet, a készülődésről, melyet most megosztok veletek.

Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy a felkészülés már Nomádiában kezdetét vette, lelkileg szoktattuk magunkat ahhoz, hogyha esetleg, valami véletlen folytán kiválasztanak, mi is lesz, tervezgettünk, emellett ott voltak a játékok, amelyekkel próbáltak minket össze szoktatni, közelebb hozni egymáshoz, és bár ettől függetlenül egymás agyára fogunk majd menni, mert hát "lakva ismerszik meg a másik", itt már valamennyire feltudtuk mérni, kinél, meddig lehet elmenni, meddig vevő a poénokra, szóval, és most már, lehet, hogy csak a saját nevemben beszélek, mert bennem keveredik a várakozás és a félelem érzése, (de ez jófajta félelem), szóval jól eltértem az eredeti témától, de annyi a lényeg, a felkészülés, 80%-ban lelki, a maradék 20% pedig a szükséges dolgok beszerzése.

A következőkben, a Saci által írtakat osztom meg veletek, itt látható a "gyakorlatban" is az amiről a fentiekben írtam:

-         Nagyobbik húgom, Emese / Mesi(11) ő már egy hónapja azt hajtogatja, hogy mennyire hiányozni fogok. Aranyos, mert aranyos, de annyira nem tudok még mit kezdeni ezzel. Persze azt mondom, hogy te is nekem, de mivel érzelem megélés hiányában vagyok, csak mosolygok és integetek a monológ mellé J Meg ugye megkapja a szobámat arra az időre. Ajajajjajjjj már most félek mi fogad, majd ha haza érek.

-         Panni(6) a kisebbik húgom ő még csak kérdezget, hogy mi hogy lesz. Valószínűleg a korábból is adódóan csak tapogatózik és hidegen hagyja az idő távlata, hogy még is mennyi idő ez a 3,5 hónap.

-         Bátyám, Zsolti(20) hát ezt nehéz megfogalmazni. Biztosan állíthatom, hogy ő a búcsú bulim végén fog velem együtt egy sarokban csendesen sírdogálni J egy kis időre, mert ugye a buli nem állhat meg. Ő tipikusan, azaz ember, aki a legvégére hagyja a rossz részét jelen esetben az érzelem kimutatása. Egyedül velem ilyen őszinte J 

-         Anyukám. Huuu a bőröndömet vele vettem meg augusztus 4.-én benne akkor tudatosult, hogy most még is mi következik. Könnyeivel küszködve húzta maga után a bőröndöm. Rossz volt nézni, de csak mosolyogva figyeltem, hogy ilyenkor milyen gyermekien hat ránk és természetellenesen fordítva ez az egész. Én vagyok az erős, aki simogatja karját, hogy ne aggódj nem lesz semmi baj miközben ő halkan pityeregve néz fel rám és mondja, hogy tudom csak olyan furcsa és szokatlan.

-         Gabi(nevelő anyám) Látja, hogy pakolom a bőröndöm azt is tudja, hogy miért csak érzelmet nem vált ki még belőle. Ő a másik véglet, aki bele se tud gondolni ebből kifolyólag, nincs több hozzá fűzni valóm. ( Ha már nem leszek itt, majd az akkor kapott jelekből átírom :D)

-         Ottó( nevelő apám vagy valami hasonló :D) neki is már most hiányzok :D

-         Laci(párom) mostanság nem szeretek vele beszélni, mert mindig Arvidsjaur-nál kötünk ki és nem szeretek sírni :D Elfogadja, azt mondja, kibírja és megvár. De, hogy pontosan mi is lesz az már egy másik történet: D

-         Angela (lelkem vallásosabbik fele :D ) osztálytársam, legjobb barátnőm. Ő nagyon hiányozni fog, de napi kontaktusban leszünk, mivel ő adja tovább nekem a suliból az anyagot, hogy le ne maradjak. :D

Én ehhez már csak annyit fűznék, hogy ha a nálunk a macskán, (igen a macskán, nem írtam el)(:, múlna, hogy mit fogok vinni akkor ennyi lenne az összes cuccom Svédországban:

  Jó éjszakát mindenkinek!

Bütyi

Úgy fest rövidesen egy-egy "távoli" ország lakói lesztek, munkával, önálló élettel. Nem mindennapi lehetőség, nem akármilyen kaland! Hát igen, fokozhatnám a végtelenségig, de nem teszem. Inkább felkínálom ezt a lehetőséget nektek. Azért hoztuk létre nomádia túlélőinek blogját, hogy az élményeitek egymás és mások számára is átélhetőek legyenek, és talán okulásunkra szolgáljanak majd. A forma, a tartalom a Ti kezetekben van, de azért adunk segítséget hozzá, és mindkét csoportban lesz egy-egy blognomád, aki az írásoknak gondját viseli: Zoli és Bütyi. Kezdetnek kíváncsiak lennénk rá, hogyan telnek a felkészülés hetei? Kinek milyen gondolatok kavarognak a fejében, és általában hogyan töltitek ezeket a napokat? Szerintem vágjunk is bele!