Hali mindenkinek!

Eme sorok, most Bütyi billentyűzetéből jönnek, Sacival ketten összehoztunk egy kis szösszenetet, a készülődésről, melyet most megosztok veletek.

Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy a felkészülés már Nomádiában kezdetét vette, lelkileg szoktattuk magunkat ahhoz, hogyha esetleg, valami véletlen folytán kiválasztanak, mi is lesz, tervezgettünk, emellett ott voltak a játékok, amelyekkel próbáltak minket össze szoktatni, közelebb hozni egymáshoz, és bár ettől függetlenül egymás agyára fogunk majd menni, mert hát "lakva ismerszik meg a másik", itt már valamennyire feltudtuk mérni, kinél, meddig lehet elmenni, meddig vevő a poénokra, szóval, és most már, lehet, hogy csak a saját nevemben beszélek, mert bennem keveredik a várakozás és a félelem érzése, (de ez jófajta félelem), szóval jól eltértem az eredeti témától, de annyi a lényeg, a felkészülés, 80%-ban lelki, a maradék 20% pedig a szükséges dolgok beszerzése.

A következőkben, a Saci által írtakat osztom meg veletek, itt látható a "gyakorlatban" is az amiről a fentiekben írtam:

-         Nagyobbik húgom, Emese / Mesi(11) ő már egy hónapja azt hajtogatja, hogy mennyire hiányozni fogok. Aranyos, mert aranyos, de annyira nem tudok még mit kezdeni ezzel. Persze azt mondom, hogy te is nekem, de mivel érzelem megélés hiányában vagyok, csak mosolygok és integetek a monológ mellé J Meg ugye megkapja a szobámat arra az időre. Ajajajjajjjj már most félek mi fogad, majd ha haza érek.

-         Panni(6) a kisebbik húgom ő még csak kérdezget, hogy mi hogy lesz. Valószínűleg a korábból is adódóan csak tapogatózik és hidegen hagyja az idő távlata, hogy még is mennyi idő ez a 3,5 hónap.

-         Bátyám, Zsolti(20) hát ezt nehéz megfogalmazni. Biztosan állíthatom, hogy ő a búcsú bulim végén fog velem együtt egy sarokban csendesen sírdogálni J egy kis időre, mert ugye a buli nem állhat meg. Ő tipikusan, azaz ember, aki a legvégére hagyja a rossz részét jelen esetben az érzelem kimutatása. Egyedül velem ilyen őszinte J 

-         Anyukám. Huuu a bőröndömet vele vettem meg augusztus 4.-én benne akkor tudatosult, hogy most még is mi következik. Könnyeivel küszködve húzta maga után a bőröndöm. Rossz volt nézni, de csak mosolyogva figyeltem, hogy ilyenkor milyen gyermekien hat ránk és természetellenesen fordítva ez az egész. Én vagyok az erős, aki simogatja karját, hogy ne aggódj nem lesz semmi baj miközben ő halkan pityeregve néz fel rám és mondja, hogy tudom csak olyan furcsa és szokatlan.

-         Gabi(nevelő anyám) Látja, hogy pakolom a bőröndöm azt is tudja, hogy miért csak érzelmet nem vált ki még belőle. Ő a másik véglet, aki bele se tud gondolni ebből kifolyólag, nincs több hozzá fűzni valóm. ( Ha már nem leszek itt, majd az akkor kapott jelekből átírom :D)

-         Ottó( nevelő apám vagy valami hasonló :D) neki is már most hiányzok :D

-         Laci(párom) mostanság nem szeretek vele beszélni, mert mindig Arvidsjaur-nál kötünk ki és nem szeretek sírni :D Elfogadja, azt mondja, kibírja és megvár. De, hogy pontosan mi is lesz az már egy másik történet: D

-         Angela (lelkem vallásosabbik fele :D ) osztálytársam, legjobb barátnőm. Ő nagyon hiányozni fog, de napi kontaktusban leszünk, mivel ő adja tovább nekem a suliból az anyagot, hogy le ne maradjak. :D

Én ehhez már csak annyit fűznék, hogy ha a nálunk a macskán, (igen a macskán, nem írtam el)(:, múlna, hogy mit fogok vinni akkor ennyi lenne az összes cuccom Svédországban:

  Jó éjszakát mindenkinek!

Bütyi